Oldal kiválasztása

India 2.1 – Szoba kilátással

Bencze Attila Iyengar jóga oktató blogja
Iyengar jóga – kapcsolódás – önreflexió

Olvasni öröm, írni orvosság
a szívnek-szellemnek

Hogy kerültem ide?

Még 2015 decemberében, az Iyengar jóga oktatóképzés második tanévében egyhetes, intenzív jóga programon vehettünk részt tanárainkkal az indiai Pune városában. A rendezvény vezető oktatója a legendás jógamester, B. K. S. Iyengar lánya, Geeta Iyengar volt. Az egészen elképesztő tárgyi tudás, csiszolt elme, szellemi frissesség és éber figyelem meggyőzött, és miután hazaértünk, úgy döntöttem: vissza fogok még jönni Indiába tanulni.

Geeta Iyengar, Yoganushasanam, 2015

Azaz a fő motivációm a látogatásra nem az ország látványosságainak megtekintése (ún. ‘nyaralás’) volt, hanem a jóga tanulása (India rajongók: SORRY).

A hat és fél órás út repülőút Isztambulból Mumbaiba eseménytelen, ha végigalszod – pokol, ha ébren vagy és izgága. Ezúttal szerencsére gyorsan telt, és máris landoltunk a Chatrapati Shivaji Nemzetközi Reptéren Mumbaiban. Itt jött az első lecke a méretbeli különbségekben. A gépről leszállva egy kb. 30 perces séta következett (mivel már számítottunk a kis kirándulásra, most kiléptünk, így 20 perc alatt a végére tudtunk érni) mire megérkeztünk a vízum ellenőrzéshez. Aki nem E-vízumot vett igénybe, az itt szomorúan szemlélheti a kb. 12, mintegy 30 méteres sort, ahova beállhat és némi türelmet gyakorolhat. E-vízumot kevesebben váltanak, így az ott kígyózó két sor rövidebb, és gyorsabban át is juthat rajta az áldozat.

A vám a következő akadály: érkezésünk idején az történt, hogy a 2-3 gépnyi embert EGY sorba terelték bőröndökkel, gyerekekkel/útlevéllel/táskákkal a kézben (és a szemek alatt). Itt előnyben van, aki vidékre/ről járt felsőoktatásba. A Magyarországon jól ismert ‘Volán buszra épphogy feljutás/tülekedés/egymás gyanakodva méregetése/utastársak életveszélyes megfenyegetése/’Bezzegazénidőmben..’/’Ezért tart itt ez az ország..’ stb. tevékenység Indiában is népszerű. Csak itt nem 50 ember áll sorba, hanem 750, és a Közel-Kelet elmúlt 1000 évének minden vélt vagy valós sérelme adja az üzemanyagot a konfliktushoz. A Volán/Magyar Államvasutak rutin segített egész gyorsan átjutni, bár oktatótársam, Bálint a sorba beálláskor még mellettem állt, a végére meg mintegy 20 emberrel mögöttem (…).

India-style ahogy illik

Az egész országnak van egy olyan groteszk bája, ami ismerős lehet annak, aki hozzám hasonlóan Rejtő Jenő életművén nőtt fel. Lépten-nyomon olyan helyzetekbe botlik a látogató, ami egyszerre abszurd és rendkívül szórakoztató. Mi ketten problémamentesen eljutottunk Mumbaiból Pune városába (kb. 3,5 óra autóval a sebességkorlátozás miatt). 2 nappal később Dorka és Marci már úgy tette meg ugyanezt az utat, hogy részben a szembe jövő sávban hajtott a joviális sofőr az autópályán, hajnali háromkor.

Van itt egyfajta kettősség, amit máshol nem tapasztaltam. Elképesztő, otthon nyomorúságosnak sem nevezhető körülmények között hihetetlen spirituális mélységek; a mindent belepő mocsok közepén kedvesen mosolygó és integető helybéliek..

A lakás, amit kivettünk, egészen kiváló, a házinénink pedig annyira jó fej, hogy bármelyikünk szívesen hazavinné nagymamának. 70 évesen is rendkívül agilis, láthatóan gondolt mindenféle drámára amit India előidézhet és igazán segítőkész. A szoba megvan, kilátások rózsásak. Dorka már töltött Indiában hosszabb időt, Marcinak, Bálintnak és nekem ez az első alkalom, hogy 4 héten át egy huzamban Indiában tanulunk. Várakozással teli az első 3 napunk itt, mivel először csak hétfőn mehetünk gyakorolni a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ba.

Első közös programunk a talányos nevű Parvati Hill (Parvati Síva felesége, neve jelentése kb. ‘a hegyekből való’) meglátogatása volt, ez mintegy 1,5 órás sétával járt. A környék, akár egy jól felépített jóga szekvencia, fokozatosan, finom átmenetekkel változott körülöttünk zsibongó bevásárlóutcából forgalmas belvárosi körúttá, majd gyakorlatilag favella jellegű lakóteleppé.

A mi motivációnk a sétára viszont az volt, hogy megnézzük ezt a helyet, ami a Parvati Hill mögött van/volt elvileg:

Forrás: https://www.facebook.com/pranajoga

A látkép megtekintése végül nem jött össze, de lépcsőztünk a dombtetőig és megnézhettük a favellát felülnézetből is. A dombtetőn két kis szentély van és tornázó indiaiak.

A szentélybe cipő nélkül lépnek be a hívek.
Fotó: Lövey Bálint

Nagyon várjuk az első óránkat a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute-ban, amit Iyengar szeretett feleségéről nevezett el. A Mester és Ramamani igen mély, bensőséges kapcsolatban éltek, és Iyengar az asszony korai halála után is hű maradt hozzá, egészen a sírig.

RAMA, a szeretett feleség.
Forrás: https://iyengaryoga.org.uk/

AMI NAGYON TETSZIK INDIÁBAN

  • A közeli barátok itt kézenfogva, vagy egymást átkarolva sétálnak. Valamiért ez nagyon megható nekem
  • Szinte mindenki mosolyogva fordul felénk, társadalmi státusztól függetlenül.
  • A kisgyerekek elragadóak a színes ruhákban. Fizetés közben a kisboltban alapvető, hogy elrepül a pénztáros feje előtt 3 cm-re egy szandál, mivel a gyerek is ott vagánykodik a boltban. Amíg az árut átvesszük, megtekinthetjük a jelképes fenekelést is

Kis tükör™

Sokszor a saját gondolataink/szavaink/tetteink mozgatórugóit sem látjuk tisztán, így pedig nehéz akár saját magunkhoz, akár másokhoz kapcsolódni.
Vigyázat, az önreflexió addiktív! 🙂

I. Milyen társaságban, közegben tanulsz legszívesebben? Miért?

II. Egy idegen országban mi az, amit mindenképp meg akarsz tapasztalni? Mit érzel, mikor ezt sikerül megvalósítani?

III. Mi a legnehezebb számodra nyaralás közben (utazás nem ér!)? Mi ennek az oka?

Szeretnéd az elsők között olvasni az új írásokat? Kövess a Facebookon!