Oldal kiválasztása

India 2.2 – Matrac felett, huzat alatt

Bencze Attila Iyengar jóga oktató blogja
Iyengar jóga – kapcsolódás – önreflexió

Mit kerestem Indiában?

Az indiai jóga tanulmányút előzményeiről itt olvashatsz, az első posztban.

Olvasni öröm, írni orvosság
a szívnek-szellemnek

Jól esett

Villámlást, mennydörgést, záport/zivatart jósolt a helyi Aigner Szilárd szinte minden napra, ez többé-kevésbé be is vált. Van, hogy 15-20 percig, van, hogy 3 órán keresztül szakad az eső. Most értettem meg, miért van a házak többsége úgy építve, mint az üdülők a Római parton: gyakorlatilag a ház alatt, az utcán, a járdán egy nagy, összefüggő víztömeg hömpölyög.

Hétfőn a Peshwák (helyi uralkodók) egykori lakhelyét, a Shaniwar erődöt látogattuk meg. Hangulatos hely sok fával, Aquincum-ra emlékeztet, de itt nem csak alapok maradtak meg, hanem a várfalak is.


A bejáratnál ember és gép egyszerre őrzi ma is lankadatlan éberséggel a látogatók és a vár épségét:

  • egy rezignált, bóbiskoló fegyveres őr és
  • egy, a reptérről ismert fémdetektoros kapu.

Ez utóbbi kaput igen potens hindu varázslat működtetheti, mert békésen átsétáltam rajta késsel a zsebemben..remélem, ha egyszer erre téved egy terrorista, legalábbis föld-levegő rakéta lesz nála, hogy a szilaj biztonsági őrnek legyen esélye időben kiszúrni és semlegesíteni. A helyszínt városliget szerű hangulat lengi be, a helyiek itt időznek és beszélgetnek ebédidőben/szünetben.

Így nézett ki az erőd 1860-ban
forrás: wikipedia

Külön üdvözlöm azt a múzeumi kurátort, aki a Dadasaheb nevű Peshwa (uralkodó) egykori fürdőszobája mellé helyezett táblára írt szöveget választotta:

Dadasaheb a Peshwák afganisztáni terjeszkedésén kívül az unkaöccse meggyilkolásáért is felelős volt.”

Magyarázó tábla Dadasaheb Peshwa viselt dolgairól
Shaniwar erőd, Pune, India

Kellemes ember lehetett az URASÁG, ráadásul a kádja mérete alapján igen tiszta (= “a művész úr MINDIG illedelmesen KÖSZÖN”).

Ebben a kőkádban sziesztázott Dadasaheb két rokongyilkosság között
Shaniwar erőd, Pune, India

A szabálykövető magatartásban is utolérhető az a kettősség, amiről az első posztban írtam. Az alábbi képen látható gyilokjáró pl. egész jó állapotban van. Eközben a kb. 20 cm-es “korlát” a legszigorúbb EU-szabvány előírásoknak is megfelel és garantáltan megóvja a várfalon sétálókat a 8 méteres zuhanástól (nem).

20 cm-es “védőkorlát” az Ön biztonságáért
(sörözés után célszerűbb az udvaron át közlekedni)
Shaniwar erőd, Pune, India

Az ételek többsége erősen fűszeres szószban úszkáló zöldség vagy ún. ‘Paneer’ (helyi sajtféleség).

A Dahi Wada nevű nyalánkságot nem hagyhatom szó nélkül. Ez két, lencséből készült gombóc, amit picit édes – picit savanykás, közepesen fűszeres (igen frissítő hatású) joghurtszerű folyadékban szolgálnak fel gúvadó szemű és diszkréten nyáladzó külföldieknek és igen gyorsan fogy..

‘Dahi Wada’ autentikus repedt szélű tálkában

Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute

Két okból nagyon értékes az itt töltött idő.

Egyfelől belekóstolhatunk, milyen módszerrel/szemlélettel tanítanak azok, akik évtizedeket (esetleg egy vagy két komplett emberöltőt) töltöttek B. K. S. Iyengar mellett. A Senior tanárok közül vannak, akik Geetaji-hez hasonlóan 70 felé járnak és aktívak, de több generáció is felnőtt az Intézetben, amelyek tagjai már nemzetközileg is elismert tanítók.

Másfelől alkalmunk van előszedni azokat a megoldatlan életfeladatokat, amikre otthon nem tudunk/akarunk/merünk időt és figyelmet fordítani. Számomra ez a legnehezebb mind közül, a szekrényből kipotyogó “csontvázak” sokkal nagyobb kihívást jelentenek, mint az órák vagy az indiai klíma..

A Ramamani Iyengar Intézet akkor épült, mikor Pune egy üdülőtelep/egyetemi város volt, azóta köré nőtt egy kiterjedt metropolisz.

A Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institute bejárata Ganésa szoborral

Az Iyengar család az Intézet melletti házban él, több nemzedék együtt. Geeta és Prashant (Iyengar lánya és fia) generációja mellett ott ugrálnak Guruji dédunokái is (cukiságmutató kiakad).

Satvika, Guruji dédunokája (jobbra sárga ruhában) és egyik kishúga

Az intézet fala belül tele van a különböző díjakkal, kitüntetésekkel amiket Guruji kapott hihetetlen életútja során. Az órák angol nyelven zajlanak, vegyesen gyakorolnak indiai tanítványok és a hozzánk hasonlóan, a szélrózsa minden irányából érkező külföldi gyakorlók. Mikor beiratkoztunk, kaptunk egy órarendet, melyik órákon vehetünk részt. Emellett van mód megfigyelni is órákat, ez nagyon izgalmas (aki járt tanulmányai alatt hospitálni, tudja, miért).

Elképesztő teljesítmény, amit az intézet tanárai minden hétköznap hoznak: 30-60 tanítványnak tartanak órát, nem a saját anyanyelvükön, úgy, hogy a diákok közül csak a rendszeres helyi gyakorlókat ismerik. Az órák szintje változó, néha egy általános gyakorló óra, néha erős haladó úgy az átadásra kerülő tanítások, mint az ászanák szintjén.

A Ramamani Iyengar Intézet 1. emeleti gyakorlótermében (2014)
Guruji is itt gyakorolt közel 50 éven át
fotó: Lövey Bálint

Órák, tanárok, attitűdök

Tanáraink figyelmeztettek a tömegben gyorsan felszívódó matracokra, jógaeszközökre (szinte mindig a többi külföldi gyakorló közül kapta fel valaki a kikészített téglákat/plédeket, nem a helyiek).

Igyekeztem megfigyelni minden oktatónál ezeket az összetevőket az órákon:

  • a tanáronként olykor homlokegyenest eltérő egyéni tanítási stílust,
  • azt, milyen tanítást ad át egy-egy oktató és milyen megközelítéssel, hogy építi fel a szekvenciát,
  • hogyan irányítja az elég diverz csoport figyelmét, hogy tart fegyelmet.

A legtöbb órát, amin részt vettem, Kishor Vishnu Ambekar vagy Dr. Nidmarti Rajlaxmi Sudhirkumar tartotta. Mind a ketten 30+ éve tanítanak, és sok-sok évet töltöttek Iyengar mellett tanulással, órákon asszisztálással. Kishor a megszokottnál picivel többet beszélt, valóban laboratóriumban éreztem magam. Izgalmas volt, hogy főleg összefüggéseket igyekezett megmutatni – régóta érlelődő felismeréseket hoztak az órái.

Helyenként kissé keresetlen stílusához könnyen tudtam kapcsolódni, bár a helyi gyakorlók időnként kocsonyaként remegtek, ahogy hol angolul, hol marathi nyelvjárásban pörölt vellük, ha értetlenkedtek, vagy nem figyeltek kellőképpen. Ászanák között sokszor odahívta a csoportot az emelvényhez, és bővebben kifejtette az aktuális akció forrását, célját, hatását. Ez picit jobban széttöredezte a szekvenciát és az órát, mintha egyik ászanából a másikba vitt volna minket, de ha valaki nagy tudásszomjjal érkezett és szerette kontextusában látni a tanultakat, akkor szuper módszer (én nagyon élveztem).

Kishor Vishnu Ambekar 2015-ben a ‘Yoganushasanam’ alatt
fotó: Marcus Ademola

Kicsit tartottunk tőle, elég erős-e a gyakorlásunk az Intézetben elvárt szinthez. Ami az órák nehézségét illeti, az általános gyakorló órák amiket látogathattunk, kb. az itthoni 1-2 szintű, (tehát nem kezdő) órák szintjén voltak, helyenként haladó órába átcsapva. Volt pár alkalom, ami kimagaslóan erős volt (kb. itthoni 3-4. szint, haladó gyakorlóknak/tanároknak), én ezeket nagyon élveztem. Az biztos, hogy nagyon magabiztos alapokra van szükség, ha valaki ide látogat, és a bázis pózok haladó variációit is ismerni kell (pl.: Sirsasana > Parivritta/Eka Pada és Parsva variációi, álló és haladó gerinccsavarások etc.).

Az ászana gyakorlás és figyelem minőségében azt láttam, felvettük a versenyt a helyi és külföldi gyakorlókkal: a magyar Iyengar jóga iskola így összhasonlításban nagyon erős. Itt tudatosult igazán, milyen szuper oktatóktól tanulhatunk otthon (most 4 Senior Iyengar jóga oktató van Magyarországon, ami Kelet-közép Európában igen magas szám). A 3 éves oktatóképzés (és közben az órák látogatása) így visszatekintve nagyon jól felkészített bennünket erre az egy intenzív hónapra. (Egyik első óránkon kiszúrtam, hogy Kishor a jellegzetes, szúrós tekintetével figyel minket, aztán óra után meg is kérdezte, honnan jöttünk, ki a tanárunk. Érezhető volt, hogy elégedett a munkánk minőségével, itt picit fellélegeztem..)

Dr. Rajlaxmi tanított még sokat, amíg kint voltunk: egy fajta derűs, melegséggel feltöltött atmoszférát teremtett. Ő már 60 és 70 között jár, és az energiájában is van valami megállapodott, szelíd derű és nyugalom. Igazán inspiráló volt látni, ahogy ennyi idősen két egymást követő órán összesen 100-120 gyakorlót instruált, szervezett, tanított. Könnyen és gyakran mosolygott és türelmesen viselte a második óra után is kérdésekkel rárepülő és hálálkodó gyakorlókat.

Dr. Rajlaxmi és elmaradhatatlan mosolya

Számomra a leggazdagabb élmény Devki Desai órái voltak (Prashant Iyengaron kívül, az ő tanításairól külön bejegyzésben írok). Neki sajnos csak 3 óráján tudtam részt venni. Van, aki szerint az ő tanítása egyfajta középút Prashant és Geeta Iyengar között, ez szerintem is találó gondolat. Szerettem, hogy a spiritualitást, filozófiát is hozzáférhető és emészthető formában szőtte bele az órákba.

Igazán szép volt az az éber figyelem, amivel 30-40 gyakorló között is mindenkire vigyázott, mindenkinek jutott egy kedves szó, egy segítő instrukció vagy személyes igazítás. Ez az empátiás, szeretettel teli jelenlét a csodálatos Laurie Blakeney-t juttatta eszembe, aki többször is meglátogatott már bennünket vendégoktatóként.

Devki Desai (balra) és a fantasztikus Laurie Blakeney Senior Iyengar jóga oktatók
forrás: https://www.facebook.com/IYAMidwest/

MIRE FIGYELJ, HA INDIÁBAN GYAKOROLSZ?

A teremben szétszórva nagy ventillátorok lógnak a plafonról. A helyiek előszeretettel kapcsolják be ezeket maximum fokozaton. Ennek az az eredménye, hogy míg a közel 40 fokban, párában jógázol és szakad rólad víz, az az érzésed van, mintha egy indulófélben lévő helikopter rotorja alatt gyakorolnál (kb. garantált a megfázás). Érkezésünk másnapján csúnyán megfáztam én is (nem az Intézetben), így utána minden órán kikerestem azt az egy pontot gyakorlásra, ahol legkevésbé ért a plafon felől érkező áramlat.

Hogy a helyiek hogy tudnak így gyakorolni, számomra rejtély, de párszor előfordult, hogy óra közben szelíd mosollyal minimum fokozatra állítottam a ventillátort, és elkaptam néhány bánatos, kérlelő tekintetet az indiai gyakorlók felől. Szerencsére arra már lusták voltak, hogy odasétáljanak és visszakapcsolják felszállási sebességre..

Folytatás hamarosan: Prashant Iyengar órái

Kis tükör™

Sokszor a saját gondolataink/szavaink/tetteink mozgatórugóit sem látjuk tisztán, így pedig nehéz akár saját magunkhoz, akár másokhoz kapcsolódni.
Vigyázat, az önreflexió addiktív! 🙂

I. Mennyi időt töltesz hetente a szabadban? Mennyit töltenél, ha rajtad állna, mikor mész ki a természetbe?

II. Miért a kedvenc oktatód a kedvenc oktatód? Melyek azok a kvalitások, amik Neked a legfontosabbak? Miért?

III. Mi az, ami legkönnyebben kizökkent gyakorlás közben? Mit jelentene, ha el tudnád engedni?

Szeretnéd az elsők között olvasni az új írásokat? Kövess a Facebookon!